Az Amnesty International célja, hogy a világon élõ mindennapi embereket mozgósítva segítse az emberi jogok érvényesülését. Óriási kézzel fogható eredményeket is elkönyvelhetünk. Elértük

• lelkiismereti okokból fogvatartottak szabadon bocsátását
• halálos ítéletek megváltoztatását
• kínzások felfüggesztését
• hogy több kormány megváltoztassa a törvényeit, igazságszolgáltatási gyakorlát.

Azok az emberek, akiken megpróbálunk segíteni, gyakran elmondják, hogy nyomásgyakorlásunknak volt eredménye, mert helyzetük javulásához vezetett. Elmesélünk néhány ilyen történetet, mert megmutatják, hogy bármilyen lehangoló is a helyzet, az Amnesty International tagjainak és támogatóinak összehangolt tevékenysége eredményre vezethet.

Mexikó

Fellipe Arreaga Sanches környezetvédõt 10 hónap letöltött börtön után, szeptember 15-én szabadon bocsátották.

Nyilatkozata szerint hálás az érdekében létrejött nemzetközi összefogásért, és folytatja majd környezetvédõ tevékenységét.

Belorusz Köztársaság

Az elismert belorusz kutatót, Jurij Bandazevszkijt, akit 8 év börtönre ítéltek, 4 év letöltött büntetés után, 2005. augusztusban szabadon bocsátották. Mivel fenntartják közügyektõl való eltiltását és megfigyelését, az Amnesty International továbbra is kampányt folytat érdekékben.

A vád szerint Bandazevszkij mint az orvosi egyetem rektora korrupt felvételi gyakorlatot folytatott, azaz pénzt követelt a leendõ hallgatóktól. Helyi szakemberek és külföldi megfigyelõk ezt valószerûtlennek tartották.

Az Amnesty International vélekedése szerint azért került, koholt vádak alapján, börtönbe, s azért nem kapott lehetõséget elõtte ügyvédi konzultációra, mert élesen bírálta a csernobili katasztrófáért felelõs hatóságokat.

Jurij Bandazevszij köszönetét fejezte ki az Amnesty International-nak, "mindazért a támogatásért, segítségért, amit a börtönben létekor megtapasztalt".

Vietnám

Nguyen Thien Phung-ot Vietnám nemzeti ünnepén, 2005. szeptember elsején szabadon bocsátották.

A szerzetes 18 évet töltött börtönben- 1987 májusában tartóztatták le, katolikus szerzetestársaival együtt. A szerzetesrend, amelyet 1942-ben alapítottak, oktatással, kórházak, menhelyek fenntartásával foglalkozott. A szerzetes ellen az volt a vád, hogy vallási kurzusokat tartott, vallási könyveket terjesztett a kormányzat engedélye nélkül, illetve lázított, mikor rajtaütöttek a Thu Duc kolostorban, Ho Shi Min városhoz közel. Ezután húsz év börtönre és 5 év házi õrizetre ítélték. Az indoklás szerint "a szocialista állam elleni propagandát folytatott, és aláásta az állami szolidaritás gyakorlatát". További 22 szerzetes kapott négy évtõl életfogytiglan terjedõ börtönbüntetést. 2005-re mindnyájan megszabadultak, Nguyen Thien Phung kivételével.

A szerzetesrend vezetõje és alapítója az ítélethozatal után levelet írt a vietnámi kommunista part fõtitkárának, és közölte, hogy a kifogásolt iratok engedélyezett vallási könyvek voltak, olyan szövegek, amelyeket abból a szempontból is ellenõriztek, hogy tartalmaznak-e immorális elemeket vagy államellenes propagandát. A vádiratban említett erõszak és szolidaritás-ellenesség pedig tévedés: a helységben a kötelezõ rizsbeszolgáltatás miatt támadt föl az ellenállás, amelyet épp a szerzetesek igyekeztek elsimítani.