Az európai kormányok afgánok ezreit teszik ki nagyon komoly veszélyeknek azzal, hogy visszaküldik őket Afganisztánba, ahol kínzás, emberrablás, halál és más jogsértések fenyegetik őket. Az országok semmibe veszik a nemzetközi jogi kötelezettségeiket, amikor egyre több menedékkérőt próbálnak meg visszaküldeni egy olyan időszakban, amikor rekordnagyságú civil áldozatok száma.

JELENTÉS

A veszélybe száműzve: menedékkérők visszaküldése Afganisztánba című jelentés olyan menedékkérők sokkoló eseteit mutatja be, akiket Norvégiából, Hollandiából, Németországból és Svédországból küldtek vissza Afganisztánba, ahol aztán meghaltak, bombatámadásokban sérültek meg vagy folyamatos rettegésben élnek, mert üldözik őket szexuális irányultságuk vagy keresztény hitre áttérésük miatt.

Azért, hogy még több embert toloncolhassak vissza, az európai kormányok felelőtlenül és jogellenesen járnak el. Nem vesznek tudomást az erőszakról és arról, hogy nincs biztonságos része az országnak, ezzel pedig az embereket a kínzás, az emberrablás, a halál és más jogsértések poklának teszik ki.” - mondta Anna Shaei, az Amnesty International menekült és migráns jogokkal foglalkozó kutatója.

A visszatoloncoltak között vannak kísérő nélküli kiskorúak és olyan fiatal felnőttek is, akik még gyerekként menekültek Európába. Az Amnesty International több olyan emberrel készített interjút, akiket az ország általuk nem ismert területeire küldtek vissza dacára a rájuk leselkedő veszélyeknek.

A visszaküldések durván sértik a nemzetközi jogot, és azonnal véget kell nekik vetni. Azok az európai országok, amelyek korábban megígérték, hogy mindent megtesznek az afgánok biztonságosabb jövőjéért, most szétzúzzák az álmaikat, és egy olyan országnak szolgáltatják ki őket, amely még annál is veszélyesebb, mint amikor elhagyták azt.” - mondta Horia Mosadiq, az Amnesty International afganisztáni kutatója.

Visszaküldések és egyre több civil áldozat

Minden korábbinál több embert küldenek vissza Európából Afganisztánba egy olyan időszakban, amikor az ENSZ jelentései szerint rekordmennyiségű civil hal meg.

A hivatalos uniós statisztika szerint 2015 és 2016 között közel megháromszorozódtak a visszaküldések, 3290-ről 9460-ra nőtt az Afganisztánba visszaküldött emberek száma. Eközben az afgán menedékkérők elismerési aránya a 2015 szeptemberi 68%-ról tavaly decemberre 33%-ra esett vissza.

Az ENSZ afganisztáni missziója (United Nations Assistance Mission in Afghanistan, UNAMA) jelentései szerint a civil áldozatok száma egyre nő az országban. Az UNAMA szerint 2016-ban 11418 ember halt vagy sérült meg. A civilek elleni támadások mindennaposak, a legtöbb merényletet fegyveres csoportok, köztük a tálibok és az Iszlám Állam követi el. Az ENSZ misszió csak 2017 első hat hónapjában 5243 civil áldozatot dokumentált.

Május 31-én Kabul történetének legsúlyosabb támadássorozatában százötvenen haltak és háromszázan sérültek meg, miután autóba rejtett bombák robbantak több európai nagykövetség közelében.

Halál, sérülés és üldözés

Az Amnesty kutatói több családdal készítettek interjúkat, akik részletesen elmesélték a megpróbáltatásaikat. A családok szeretteiket vesztették el, vagy éppen csak túlélték a civilek elleni támadásokat, vagy állandó rettegésben élnek egy országban, amelyet alig ismernek.

Sadeqa (nem a valódi neve) és családja 2015-ben menekült el Afganisztánból, miután férjét elrabolták, megverték és csak váltságdíjért cserébe voltak hajlandóak elengedni. Egy hónapig tartott veszélyes utuk Norvégiába, ahol azt remélték, egy biztonságosabb jövő vár majd rájuk. A norvég hatóságok elutasították a menedékkérelmüket, és választás elé állították őket: vagy őrizetbe veszik őket a kitoloncolás előtt, vagy kapnak 10 700 eurót (nagyjából 3,3 millió forint), ha „önként” térnek vissza.

Pár hónappal a hazatérésük után Sadeqa férje eltűnt. Napokig semmit sem tudtak róla. Később kiderült, Hadit megölték. Sadeqa szerint az emberrablók ölhették meg, a nő pedig még a sírját sem meri meglátogatni.

A Farhadi családot szintén Norvégiából küldték vissza 2016 októberében. Egy hónappal később éppen a Bakir-ul Ulúm mecset mellett voltak, amikor azt felrobbantották. A támadásban legkevesebb 27 ember halt meg. A felelősséget az Iszlám Állam vállalta magára.

A robbanás olyan erős volt, hogy az akkor két éves Subhan Farhadi kirepült az anyja karjaiból, és megsérült. Amikor a család hazaérkezett, Subhan füléből vér kezdett folyni. Több hónappal a támadás után is még fájlalja az egyik fülét.

Farid (nem a valódi neve) még gyerekként menekült el a családjával Afganisztánból. Először Iránba mentek, majd egyedül tovább utazott Norvégiába, ahol áttért a keresztény hitre. Május 17-én toloncolták vissza Kabulba – abba a városba, ahol 2016-ban az összes Afganisztánban elkövetett erőszakos cselekmény 19%-a történt.

Farid egyáltalán nem emlékszik Afganisztánra. Rettegéssel telnek a napjai, mert egy olyan országban kénytelen élni, ahol a tálibok és más fegyveresen csoportok vadásznak az iszlám vallást elhagyókra. „Félek.” - mesélte az Amnestynek. „Semmit sem tudok Afganisztánról. Hova menjek? Nincs elég pénzem, hogy egyedül éljek, de a rokonaimhoz sem mehetek, mert látni fogják, hogy nem imádkozom velük.”

Azad (nem a valódi neve), aki szintén Iránban nőtt fel, a bátyjával Hollandiába menekült. 2017 májusában tért vissza Afganisztánba. Azad meleg, és attól fél, ha ez kiderül, bántani fogják. Annyira rettegett Afganisztántól, hogy a kitoloncolása előtt öngyilkosságot kísérelt meg. „Heteroszexuális férfiként próbálok meg élni, de kezdek megőrülni. Különösen éjjelente félek – tényleg rettegek.” - mondta az Amnesty kutatóinak.

A „méregkupa”

Az európai országok legkésőbb akkor tudták meg, hogy Afganisztán veszélyes, amikor az EU aláírt egy egyezményt az afgán menedékkérők visszaküldéséről.

A kiszivárgott dokmentumban az uniós ügynökségek elismerik, hogy Afganisztánban „egyre rosszabb a biztonsági helyzet és egyre több veszély leselkedik az emberekre” valamint „rekordmennyiségű terrorista támadás és civil áldozat van”. Mégis ragaszkodtak ahhoz, hogy „több mint 80 000 ember visszaküldése válhat szükségessé a közeljövőben.”

Bizonyítékok vannak arra, hogy ez a „szükség” valójában az afgán kormányra nehezedő nyomás volt. Ekil Hakimi afgán pénzügyminiszter a parlament előtt elismerte: „Ha Afganisztán nem működik együtt az uniós országokkal a menekültválság területén, akkor kevesebb lehet az Afganisztánnak küldött segély.”

Egy bizalmas afgán forrásunk a megállapodást „méregkupához” hasonlította, amelyet az afgán kormánynak a segélyért cserébe kellett kiürítenie.